ProArt: a másolás legnagyobb vesztese a zene

A technológiai fejlődés, az újabb és újabb eszközök, illetve felhasználási formák, lehetőségek megjelenése évek óta komoly kihívás elé állítja a szellemi alkotások egyik jelentős részét előállító zeneipart.

A zene népszerűsége töretlen, sőt, részben épp az újabb és újabb fajta felhasználások miatt egyre szélesebb közönséget ér el: zenét hallgatunk mindig és mindenütt, kedvenc dalaink már régesrég nem csak a rádióban vagy a lemezjátszón szólnak, hanem számítógépes játékokban, internetes weboldalakon, mobiltelefonokon, mindenféle hordozható eszközökön, és persze minden diszkóban, bárban és presszóban.

A zene oly mértékben körülvesz bennünket, hogy már-már úgy érezzük, olyan, mint a víz és a levegő: mindig is itt volt és itt lesz. Sokan hajlamosak azonban megfeledkezni arról, hogy a zene is csak akkor tud megszületni, ha valaki létrehozza: szerzők, előadók, hangfelvétel-kiadók és persze sok-sok további, "láthatatlan" közreműködő munkája fekszik minden egyes dalban, amit valaha is hallunk.

Míg korábban létezett egyfajta piaci egyensúly a fogyasztók és az alkotók érdekei között, mára ez az egyensúly sajnos felborult. Míg 1999-ben közel 8,5 milliárd forint értékben fogytak hanghordozók Magyarországon (ez mai jelenértéken kb. 11 milliárd forint lenne), a 2005-ös év folyamán alig 6 milliárd forintnyi értékesítés történt. (További részletes adatokkal a piac állapotáról, a kalózkodás mértékéről, stb. szívesen szolgálunk a rendezvényen.) A piac tehát közel felére esett vissza, ennek következményeként egyre kevesebb lemez jelenik meg, egyre kevésbé kapnak teret a fiatal, tehetséges alkotók: a kiadók számára nagyon kockázatos befektetés egy lemez elkészítése, így egyre inkább csak azok kapnak lehetőséget, akik már sokszor bizonyítottak, és akik "biztos" eladásokat produkálnak.

A közönség érthető módon sok-sok zenét szeretne hallani, s ehhez ma már szinte korlátlanok a lehetőségei. Ami egyfelől örvendetes, azonban ez a bizonyos egyensúly nem csak anyagi oldalról borult fel: nemcsak hogy a fogyasztó valahogy nemigen akar fizetni a zenéért, de sokakban már föl sem merül a gondolat, hogy valakiknek temérdek munkája fekszik abban, hogy a hallgatónak a zene által kellemes percekben lehessen része.

Mindezen alkotók munkájának elismeréséről és az általuk létrehozott alkotások tiszteletéről is szól a szellemi tulajdon világnapja, amely természetesen sok más művészeti és alkotói területet is magába foglal, a képzőművészettől kezdve a filmeken át az ipari szabadalmakig. Ezen a napon kíván a ProArt is a közönséghez szólni. Ha szeretjük a zenét, ne pusztítsuk azt el: tiszteljük az alkotókat s tegyük lehetővé, hogy továbbra is dolgozhassanak.